Legmeghatározóbb élmény

A legmeghatározóbb élmény, ami elindított mélyebben eme úton….

Tulajdonképpen ha belegondolok a mágia, vagy misztikum világa gyermekkorom óta az életem része, de ezzel nem vagyok egyedül, minden gyereknél aktívan élő dolog, csak aztán elfelejtik. :) Ahogy én is. Persze volt érdeklődés, olvastam mágiaval foglalkozó könyveket, már akkor érdekelt mellette a keleti kultúra, tehát elmondható volt, hogy nem a szokványos keresztény hitvilággal voltam felvértezve a világgal szemben. És de szofisztikáltan fogalmaztam. :) De ahogy ilyenkor lenni szokott, az ember sokat olvas, keresi eme témát ( azaz a téma keresett engem, hisz csak nagy nagy véletlen futottam bele  irodalomba ebben a témában, akkor még nem volt ez az ezo divat dömping mint manapság ), de személyes tapasztalata pár becsapós szellemidézésnek előadott játékon kívül nem nagyon volt. 1991-92-ben töltöttem katona éveimet. A történet szempontjából nem lényeges a hely, de a Honvéd Folyami Flottilla Váci úton levő laktanyájában. Volt egy időszak, amikor a laktanya kapuját csak belülről láthattam… :) Ilyenkor a legjobb időtöltés esténként egy jó könyv, eltávolodva a többiek által keltett zajtól. És mi lehetne erre alkalmasabb, mint az épület egy kiürített szintje? Ezen belül is egy majdnem üres iroda. Ami volt az irodában az egy telefon, egy íróasztal és egy szék. Illetve ha jól emlékszem egy szekrény volt. Ezt a helyet néztem ki magamnak, mint ama hely, ahova el lehet vonulni és nem zavarnak a többiek. Mivel világítást nem nagyon kapcsoltam, hisz egy égő villany egy kiürített szint egyik irodájában felettébb érdeklődő hangulatot keltett volna az ügyeletes tiszt lelkében, maradt a gyertya mint világítás. 3 darabot tettem le a földre, mint egy egyenlő oldalú háromszög csúcsai. Illetve kettő az asztalnál, hogy legyen fény olvasni. Sikerült is belemélyedni az irodalomba és nem is érzékeltem a külvilágot. Aztán jött a történés, igaz az egész pillanatok alatt lezajlott.

A 3 gyertyából egy villámszerű valami a közös metszéspontba, onnan meg fel a plafon felé……

Máig nem tudom mi lehetett. Még az is lehet, hogy pont így esett rá egy pókháló és az lobbant fel. Régi, poros, használaton kívüli iroda…. Lehet ott pókháló. Egy dolog mond neki ellent, az pedig az, hogy ilyen intenzitással és erős fehéres fénnyel nem lobban fel pókháló, különösképpen arra a tényre, hogy a meleg levegő, amit a gyertyák létrehoznak felfelé száll, egy pókháló meg ebben az esetben nem a gyertya lángjába fog bele esni. Még kisebb az esélye annak, hogy egyszerre mind a háromba.

Tehát…. Ha más nem, hát számomra ez volt a legkézenfekvőbb bizonyíték, tapasztalás, ami azt mutatja, hogy az élet nem csak olyan dolgokból áll, amit meg tudunk fogni…. Azaz ez VALAMINEK a bizonyítéka volt. Hogy minek? Passz. Ez örök titok marad, bár erős a késztetés, hogy most már némi jártassággal és tapasztalattal a hátam mögött, egy arra alkalmas helyen megpróbáljam reprodukálni az esettet. Ebben csak az lesz nehéz, hogy sem a napra, sem a hold állására nem emlékszem. Azaz szinte biztos, hogy nem lenne elég egy próba, hanem próbák sorozata kellene vagy ugyanazon a helyen ( kétlem ez összejönne ), vagy valami hasonló “energetikájú” helyen. És még így is lehet, hogy semmi nem történne. Vagy igen, de akkor aztán “kapaszkodni kellene”. :) Szóval ez még a bakancslistán levő dolog….. Majd meglátjuk…. Azért ha valaki tapasztalt hasonlót, ne tartsa magában és járjunk utána. :)

Share

Minden vélemény számít!