forex trading logo

Oldalainkat 4 vendég böngészi
Címlap
A sámánisztikus világkép alapszimbólumai PDF Nyomtatás E-mail
Facebook
Írta: Horváthné Schmidt Ilona   
2011. augusztus 20. szombat, 12:56

A sámánisztikus világkép alapszimbólumai

Története, eredete

A sámánizmus gyökerei a 100.000 évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza.Őshazája Belső-Ázsia. A sámánizmus formái fellelhetők Délkelet-Ázsiában,Kínában, Tibetben, Japánban, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliábanés Indonéziában egyaránt.

Gyökerei azon szibériai törzsekhez nyúlnak vissza, melyeket a magyarralnyelvrokonoknak tartanak. A magyar nép hitvilága, vallási rendszere akeresztyénség átvétele előtt a sámánizmus volt. Felidézhetjük SzabóMagda: Az a szép fényes nap című drámáját, Géza fejedelem és a sámán"kapcsolatát".

A magyaroknál a sámán táltosként vált ismertté. A pogány magyarsághitvilága a keresztyénség felvétele után fokozatosan pusztult, asámánisztikus világképbe való hit megszűntével ez a hitvilágalkotóelemeire bomlott, és ezek az alkotóelemek mesemotívumok,rituális énekek, hiedelmek formájában éltek, élnek tovább.

Eliade vallástörténész a sámánizmust archetípusnak tartja, amelylátszólag időtlen minőség.

A sámán szó az evenki nyelvből származik. Az even, evenki kétszibériai vadász- és rénszarvastenyésztő csoport, akiket régebbenáltalában a tunguz néven ismertek. A sámán szó jelentése: "az ember,aki tud".

A sámán szót mai értelmében arra az egyénre értik, aki megváltozotttudatállapotában, révülésében is ura tud marad önmagának. Azirányított tudatállapotban gyakorlottakat, az eksztázis mesteréttekinthetjük sámánnak.

A sámán feladata, szerepe igen sokrétű volt: gyógyított, jósolt,jövendölt, a közösség összetartója, szellemi vezére volt. A nemzetségihagyományok, imák, legendák, énekek őrzője, áldozati rítusok irányítója.

A sámánizmus ősi hiedelemrendszer, kapcsolatba hozható a vallásifejlődés korai formáival, az animizmussal, és a totemizmussal.

Az `animizmus` szerint minden élőnek és élettelennek lelke van, akőnek éppúgy mint egy fának. Az animizmus ezáltal a természettel, akörnyezettel való szorosabb, egyenrangubb kapcsolatot segítette elő.

A `totemizmus` azt a hitrendszert jelentette, melynek alapján anemzetség őseként állatot tiszteltek, gondoljunk pl. a turulmadár,a csodaszarvas legendájára, a fehér ló történetekre, vagy amedvekultuszra.


Világképe

A sámánisztikus világkép bemutatását Diószegi Vilmos 1945-ből származónéprajzi gyűjtésének egy szép darabjával kezdem.

Bihar és Békés nádasai között egy öreg darvász mesélte a következőtörténetet. (A daru - a magyarság "ősi soron becses madara", (HermannOttó) - a halhatatlanok hírnökének, a hosszú életnek, az éberségnek aszimbóluma. Kezdetben csak a nemesek viseltek süvegükön darutollat,melyért egy-egy borjút is adtak.)

A darvász története így szól: "Van a világon egy csudálatos nagy fa,amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik.Ha elkezdenek kavarogni, ombolyogni, (gomolyogni) abból támad a szél.Olyan csudálatos nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ága között,hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merrevan, aki foggal született, oszt kilenc esztendeig nem vesz a szájábatejnél egyebet. Az meg tudni való, hogy tátus az ilyen. Mert ezcsudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományosférhet hozzá. Az emilyen ember csak hírét hallja, hogy van, de látninem láthatja."

A magyar népmesék motívuma az égígérő fa, a tetejetlen fa, melynektörzsén egy házban él a hold anyja és a hold, feljebb ugyancsak egyházban a nap anyja és a nap lakik.

A magyar népi diszítőművészetben (faragásokban, hímzésekben) ismegtalálható a hatalmas fa, ágai között a holddal és a nappal.

Az urali, a szibériai népek, a mongolok világfájának csúcsa mellettis ott van a nap.

Egy török monda szerint: a föld köldökén, mindennek a középpontjábannő minden földi fa legmagasabbika, egy nagyon magas fenyő, amelynekcsúcsa a főisten (Baj Ülgön) lakásáig ér. A fa egyik oldalán a nap,a másik felén a hold található.

Avar sírban is találtak olyan csonttégelyt, amelyen kilencágú falátható, bal oldalán körrel, jobb oldalán félhold alakú ábrázolással,tehát már az avarkorban is ismeretes volt a napos-holdas világfa.

Az indoeurópai népek (India, Pakisztán, Banglades, Sri Lanka tartozikide, illetve a szláv, a germán, a román népek, a lettek és a litvánok)hiedelemvilágában is megtalálható a világfa, az életfa motívuma, deezen fa csúcsán vagy az ágai között nincsenek égitestek.

A paradicsomi almafát a világfa keresztényesített formájának istekintik.

A magyar népmesék, mondák csudálatos fája, égígérő fája, tetejetlenfája, és más sámánhitű népek világfája, azzal a sámánfával azonos,amely összeköti a sámán hitvilág világait, az alsó, a középső és afelső sámán-világot.

A sámánhitben tehát a világegyetem hármas tagolódású a középső világ aFöld.

A középső világot az alsó és a felső világgal a világfán kívül mégvilághegy, hatalmas folyó, világtenger is összekötheti.


Mi található az alsó és a felső világban?

Az alsó világ a hüllők, a kígyók, gyíkok és a békák birodalma alegtöbb sámánhitű népnél.

(A görög mitológiából is ismert a kígyók és a föld alatti világ -az alvilág - kapcsolata. Például: Hercules (görög neve: Héraklész),leszáll az alvilágba, hogy az öreg tengeristen (Phorküsz) lányának,Gorgónak a fejét megszerezze. Gorgó kígyóhajú, kígyótestű, női fejűlény, aki a szemébe tekint kővé válik.)

A felső világot így képzeli el egy ősi, pogány dal:

"Az a szép fényes nap
az isten jobb szeme,
az a szép fényes hold
az isten bal szeme.
Az a futó szellő
isten lihegése,
az a sok szép csillag
isten arca izzad..."

A világfa ábrázolásokban a világfa mellett - a középső világban -lovak, szarvasmarhák, szarvasok, a világfa ágai között madarakláthatók. Gyakori, hogy csak az állat fejét ábrázolják. A világfamellett valójában nem a tényleges állatok, hanem ezen állatok"lelkei" találhatók.

Ezt pontosítja a világmindenségről szóló osztják-szamojéd hiedelem,mely szerint az eget és a földet a "rügyes égi", azaz a lombos fakapcsolja össze, amely az "Élet anyó" lakásánál nő. Ez a fa nyírfa.Ágain balra a nap (vagy a "nap árnyéka"), jobbra a hold (vagy a "holdárnyéka") van. Felső ágain a születés női pártfogói, a kakukkok ülnek,amelyek szent madarak. (A kakukk a megtestesülés előtti és utániállapotban lévő emberi lelket szimbolizálja, mert a lélek számára atest ugyanúgy "idegen fészek", mint a kakukk számára más madár fészke,melybe a tojásait csempészi.) "Élet anyó" igazgatja a szülést. Reggel,amikor a nap felkel és első sugarait a földre veti, akkor minden egyesnapsugár hegyén emberi lelkeket küld a földre, akiknek aznap meg kellszületnie. A sugár hozza a lelket a mi "középső" földünkre. A lélekoda hull, ahol a napsugár a földet megérinti. Ez az emberek igaziszületése. Ezután következik az embereknek az anyától (asszonyanyától)való materiális születése.

A napsugarat és a lelket ugyanazzal a szóval fejezik ki: ilszat.

Az ember szaporodásához hasonló képzeteket fűztek a jószágok, erdeivadak szaporodásához is. Ezért is feltételezhető, hogy a világfaábrázolásokon az állatok rajzai nem a valóságos, tényleges állatokat,hanem a szaporulatukat bíztosító "lelkeiket" jelképezik.

Érdemes azt megfigyelnünk, hogy a fenti hiedelem a naphoz kapcsoljaa termékenységet, a szülést, ami a világfa bal oldalán található. Atestszimbolikában a nőiesség, az anyaság szimboluma ugyancsak a baloldal.


A sámánok elképzelése a lélekről

A sámán hitű népek körében szinte általánosan elterjedt a több lélekképzete, ami megelőzte az egyetlen (monisztikus) lélek képzetét.Észak-Eurázsiában általánosan elterjedt a `lélekkettősség`, amagyarok, a pogány magyarok körében is a `kettőslélek` hite élt.E két lélek, a szadadlélek és a testlélek.

A `testlélek`, az "életlélek", legtöbbször "lélekzetlélekként" jelenikmeg. Ez a légzésnek az életelvvel, az élettel való azonosítására utal.A magyar lélek szó a "lélegzet" szó származéka. A lélek és a lélegzetszó, ill. a lélek és a test szoros kapcsolatára utal pl. a "kilehelia lelkét", "hálni jár belé a lélek", "csak aludni jár belé a lélek"szólások. Ez utóbbi kettő mögött, - melyeket a beteges, gyengeegészségű emberekre használják -, egy olyan képzet is meghúzódik, hogya lélek időről időre eltávozik a testből, véglegesen még nem hagyjael, aludni, hálni még visszatér, visszajár belé.

A testlélek lehet egy vagy több.

Az indiánok között a test minden részének megvan a maga szelleme,lelke. A sámánhitű törzseknél ugyanazon szó lélek és szellem jelentésűis.

A `szabadlélek` az ember testen kívüli megjelenési formája, vagyismagának az embernek a testen kívüli megjelenése. Ez sokszor az emberkicsinyített képmása, Észak-Eurázsiában ezt gyakran árnyéklélekjellegűnek tekintik. A vogul és osztják szabadlélek, árnyéklélek:"isz", a régi magyar "iz" szóval rokon, melynek jelentése: "rák,rákfekély, rákfene, egy rossz betegség, ami a foghúst támadja meg,kisgyereknél ún. szájpenész". A magyar "iz", az eredeti elképzelésszerint gonosz, félelmetes lény. Ez az "Iz egyen meg!, Rágjon meg aziz!" szidalmak is jeleznek.

Ez az árnyéklélek kapcsolatba hozható a Jungi árnyék fogalommal.

A legkülönbözőbb népeknél az emberi lélek szomorú sorsa az, hogy ahalál után iszonyú szellemmé alakul át, amely a hátramaradottakatkülönböző módon megragadja, megsérti. Ebből a gonosz szellembőlbetegségszellem alakulhat, és ennek a nevét azután átviszi magáraa betegségre is. Ez a folyamat van itt is, amikor a lélekből egybetegség lett. (Iz-szó szabadlélek, árnyéklélek, rosszbetegség,rákbetegség).

Itt csak utalni szeretnék Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve a betegségcímű könyvére, illetve e könyv első kötetére, Út a teljességhez(társszerző Thorwald Dethlefsen), melyekben a betegségeket az árnyékmegnyilvánulásainak tekintenek.

A szabadlélek leginkább az álmok alatt, sámánoknál a transzállapotidején, illetve a lélek elvesztésének különböző állapotainál(betegségeknél, ájulásnál) mutatkoznak meg.

A vogulok képzete szerint, az élet folyamán, amíg az ember egészséges,a szabadlélek nála van, és rendszerint csak az álom idején hagyjael. Nyelvükben az "álomba merült" azt jelenti "elhagyódott", az"elalszom", azt, hogy "elhagyódtam".

Délkelet-Ázsia egyes részein is úgy tartják, hogy veszélyes az alvóthírtelen felébreszteni, mert álmában a lelke messze járhat, s időtkell hagyni a biztonságos visszatérésre. Ha a lelke nem tudvisszatérni, megbetegedhet.

Amikor a test elhagyódott, a lélek különböző helyeket látogat meg ésmás lelkekkel találkozik, és azokkal békés vagy ellenséges kapcsolatbakerül. Ha a lélek ellenfele erősebb, nem mer kimenni a testből, ennekkövetkeztében az ember nem mer elaludni.

Összegezve: a szabadlélek az én lélek - ma talán azt mondanánk aszemélyiség magva -, és az egy vagy több testlélek az életlélekmegjelenési formája.

A sámánok lélekhitével kapcsolatosan még érdemes megemlíteni a kanadaieszkimók, az inuitok elképzelését.

Szerintük a tárgyak és elnevezéseik egyformán valóságosak. Az emberneve a lelke része. Ha két embernek azonos neve volt, azáltal lelkitársakká váltak. Tehát az ember neve összekötheti őt másokkal, néhaegy egész csoporttal. Még az azonos nevet viselő halottakkal is szoroskapcsolatban álltak, mintegy közös lélek hálózatot alkotva, amelyhídként szolgált az élők, a holtak s az állatok világa között.


A sámánok kiválasztásáról, beavatásáról

A sámánná válásról kétféle elképzelés ismert, a "passzív", és az"aktív". A magyar, a szibériai, a török néphitben "passzív" módontörténik a sámánok kiválasztása, itt a jelölt semmit nem tesz annakérdekében, hogy sámán legyen, inkább tiltakozik ellene, míg a többiközép- és kelet- európai népeknél (tehát a német, lengyel, román,bolgár, horvát, szerb népeknél) "aktív" módon történik a sámánnáválás, az egyén saját maga akar emberfeletti erejű, tudású lénnyéválni, és ennek érdekében tanul.

A "passzív" módon történő sámánná válás elemei a következők:

1. "Fölös számú csont". A kiválasztódás már a születés pillanatábannyilvánvaló, erre a foggal, illetve tizenegy vagy még több ujjal valószületés ténye utal.

Akinek nincs fölös számú csontja, e hiedelem szerint nem lehet sámán.Ha a gyerek foggal születik és a bába kitudja venni a fogát, akkor nemlesz a gyerekből táltos, ezáltal sok kíntól, szenvedéstől megmenekül.

A sámánokra nemcsak az jellemző, hogy egy, vagy több foggal (sőt többfogsorral) születik, hanem az is, hogy később is több foga van, mint aközönséges embernek.

Egy szibériai hit szerint, az a sámán, aki elveszíti fogait nem tudtovább sámánkodni.

2. A leendő sámán gyermekkorában a többi gyermektől eltérő módonviselkedik, emberkerülő, nyugtalan. Veszprém megyében azt tartották,hogy a leendő táltosnak "hét esztendeig - azaz hét éves koráig -mindig bolyongani kell."

A darvász történetében ez állt: "ezt a fát csak az leli meg, hogy holvan, merre van, aki foggal született, oszt kilenc esztendeig nem vesza szájába tejnél egyebet."

A magyar néphit szerint a táltos, és a táltos lova egyaránt tejenél. (Ez a felsőbb tudást, a beavatottságot jelképezi. A tej, mint azéletben tartó anyatej, az "életvize", a halhatatlanság itala, szellemitáplálék, az égi világgal való kapcsolat záloga. Ezzel szemben aboszorkány, aki az ártó hatalmat jelképezi elapasztja a tehén tejét.)

3. A sámán jelölt és a környezete is ellenszegül a kiválasztásnak, azellenszegülés azonban hiábavaló. Az ellenszegülés már a vihartól valófélelemben is megnyilvánulhat, ilyenkor a kiválasztott attól fél, hogyelviszik a halott sámánok szellemei. Ha a jelölt és a hozzátartozóivégleg ellenszegülnek a többi sámán, táltos akaratának, akkor atáltosok a jelöltet megnyomoríthatják, vagy testileg válik nyomorékká,vagy eszelős lesz. A szibériai, ill. a török törzsek sámánhitében asámán hivatás tehát magán viseli a kényszer és a kínzásjellemvonásait.

4. "Huzamos alvás". Az alvás, vagy elrejtőzés során a sámán jelöltteste mozdulatlanul, élettelenül fekszik, három napon át. Míg testeeszméletlenül fekszik, a lelkét természetfölötti lények, általában ahalott sámánok lelkei elrabolják és ekkor kapja tudományát. Hogyan? Mitörténik ilyenkor a leendő sámánnal?

5. "Szétdarabolás" élménye. A feldarabolás egyik célja, hogy csontjaitmegszámlálhassák. A vadásztársadalmakban a csontok az élet lényegétjelentik. A sámánná váláskor utazása során azt élheti át, hogy aszellemek megkínozzák, testét csontvázig lecsupaszítják, feldarabolják,majd ismét összerakják. A sámánokat gyakran ábrázolják csontvázformájában, ami a beavatási szertartás során lejátszódó rituálisfeldarabolódásra utal. Szibéria és Mongólia területének legnagyobbrészén a sámán és a kovács között különös kapcsolatot tételeztek fel.

A sámánavatás halálmotívuma az újjászületéssel egészül ki. Aszétdarabolt testet a természetfeletti lények, sámánok lelkeiösszerakják, a jelölt újra éled, és a tudomány birtokosa lesz.

Az újbóli összerakás, összeragasztás egyes leírásokban nyállaltörténik.

A magyar népmesékben is megtalálható a mesehős testénekfeldarabolásával kapcsolatos mesemotívum. A mesehős feldarabolásánakfunkciója megegyezik a nem magyar mesék varázskönyvből valótanulásának motívumával. A nem magyar népmesék mesehőse avarázskönyvből való tanulás által nyeri el az emberfelettiképességeket.

Az előbb említettekkel még közel sem zárult le a sámánná válásidőszaka, még sámánavató szertartás is szükséges hozzá. Ez a rítusabból áll, hogy a jelöltnek az ég lakóinak való bemutatkozása céljábólfára, hágcsóra, létrára vagy hegyre kell felmásznia.

A legtöbb helyen ez kiegészült a jelöltnek vér által történőmegtisztításával. (Talán azért, mert a vér az élet, az életet adómeleg szimbóluma. Az ősi törzsek a napra istenként tekintettek, anap és a vér között soros kapcsolatot tételeztek fel, erre utal az ahiedelem is, miszerint az aranyat a nap megalvadt vérének tartották.)

A sámánavatáskor megmászandó létra, fa a sámánfa.

A szibériai sámánoknál minden sámánnak van egy saját sámánfája akunyhójánál, ami a sámán életfája. A sámánfa akkor kezd el nőni,amikor a sámánjelölt elhivatott lesz a sámánságra és csak a sámánhalálával pusztul el. A sámán halála után egy éven belül elszárad.

Megsemmisítése, vagy épségének megsértése a sámán halált vonta magaután. Azonban a hiedelem szerint, ha valaki a sámán fáját ki akarnávágni, és fejszével belevág a fába, a saját lábát sebzi meg vele.

A szibériai népek sámánlétráin általában kilenc fok található éskilenc féle fenyőből készítik.

A sámánfa azt az utat is szimbolizálja, amelyen a sámán, vagy azimádsága az égbe megy.

A sámánlétra, sámánfa tetejére érve a vizsgázó a szellemeknéljelentkezik. Azokhoz a szellemekhez imádkozik, akik oltalmazzák őt.Az oltalmazó szellemeket nem a sámán választja ki, hanem a szellemválasztja ki a sámánt. A sámán természetfeletti ereje nem őbennemagában, hanem a segítő szellemeiben rejlik. A sámán szellemek nélkülerőtlen, az a sámán, aki elveszíti a szellemeit, megszűnik sámánnálenni, sőt néha meg is hal.

"Kapsz egy szellemet, aki mindig veled lesz - második éneddé válik."- tartják Észak-Amerikában.

A segítő szellemek a sámán pszichéjének tükröződései. Pszichikus síkona sámán belső alteregóinak is felfoghatjuk a segítő szellemeket, aszimbolikus segítőket.

A sámán utazásai során gyakran eggyé vált szellemi segítőivel. Azarchaikus ember - az animizmus szemlélete ebben támogatta -, könnyenátélte a növények, állatok tulajdonságaival való azonosság érzését. Azazonosulást az adott állat bőréből származó ruhák, tollából készítettfejdíszek használatával mélyítették.


A sámán ruházata

A sámán öltözete, fejviselete igen változatos képet mutat. A fejviseletállhat tollakból, szarvasagancsból, a kettő kombinációjából. Az egészmadarat is ábrázolhatja, és ismert olyan sámán fejviselet is, amivaskoronára erősített agancsos rénszarvasbika-fejből állt.

A VII-IX. századdal keltezhető sziklarajzok is ismertek, melyekenszarvat ábrázoló fejviselet látható. Szibériában az Oka folyó menténa bronzkorra tehető sziklarajzokat találtak agancsos fejviseletűemberalakrajzokkal.


A sámándob

Szibériában a sámánizmus hangszere a dob, Dél-Amerikában a csörgőveszi át a dob szerepét.

Érdekesség, a magyar népmesei táltosló azonos a sámándobbal.

A népmeséinkben a fiatal mesehős égígérő fára való feljutásnak van egypróba jellege. A mesehős a fa tetején táltoslovakhoz jut.

A táltosló jellemzői.

1. A táltosló jövendő tulajdonosa rendkívüli módon tudja meg, hogyanjuthat hozzá a táltoslóhoz.

2. A leendő táltos sovány gebe.

3. Általában a gazdának kell a hátán cipelnie, eközben elpusztul, deújraéled.

4. A rozoga állatot a hősnek meg kell mosdatni, esetleg tejjel kelletetni. Parazsat is kell adni a hitvány gebének, hogy táltoslóváváltozzon.

5. Egy - egy út előtt is meg kell etetnie a gazdának eleven szénnel atáltoslovát.

6. A táltosló gazdájával a hátán elhagyja a földet és felemelkedik alevegőbe, és oda megy, ahová a gazdája akarja.

A sámánhit szerint is a leendő sámán az égígérő fáról, a világfárólkapja sámáneszközeit, a sámándobot, amelynek segítségével asámánmesterséget gyakorolni tudja.

Minden sámánnak van sámándobja, ez egyfenekű, gyakran fémfüggőkkel,csörgőkkel ellátott. A sámán megidézi vele a szellemeket, vagy ő megyel a szellemek birodalmába.

A sámánhitű népek a dobot a sámán hátasállatának tekintik. A szamojédnépek a sámándobot rénszarvasnak tekintik, a dobverőt, pedig olyanbotocskának, ostornak, amellyel a sámán a rénszarvasát sietteti.A szojotok "táltoslónak" nevezték, jelezvén, hogy a dob monotonritmusának segítségével szinte "belovagolnak" a szellemek világába.

Más népek úgy tartják (burjátok), hogy a sámán annak az állatnak alelkén utazik, a lélekutazások során az az állat a szellemi kisérője,amelynek a bőrét a dobra feszítették.

A sámánnak mielőtt a dobját használni kezdené, a dob "felélesztéséhez"fontos szertartást kell végeznie, melynek lehetséges története akövetkező:

A dob abroncsát a sámán meghintette áldozati sörrel. Az abroncsfeléledt és a sámán szájával elmesélte a jelenlévőknek, hogy mikéntélt az erdőben, hogy lett fává. Az abroncs elbeszélése azzalfejeződött be, hogy jól fogja szolgálni a sámánt. Ezután a dob bőrérehintett az áldozati sörből, akkor feléledt a jávorszarvas, vagyrénszarvas, attól függően, hogy milyen bőrrel vonták be a dobot.

Az altaji törököknél a sámán égő borókával füstöli meg a dobot,majd pedig tejből párolt pálinkával meghinti.

Az osztják-szamojédok szertartásán egy tapasztalt sámán egylélekutazás során "összegyűjtötte", "összeszedte" annak arénszarvasnak minden elhullott szarvát, és élő vízzel megöntötte.A csontok, szarvak holt csomójából "feléledt" a rénszarvas, ezutánmár nem volt "tehetetlen" a sámán dobja.

A sámánkodás megkezdése előtt a dobnak a tűz fölé való tartásaelengedhetetlen, ez szükséges ahhoz, hogy a bőr jól megfeszüljönrajta. Ez a táltosló parázzsal való etetésével lehet analóg.

Dél-Amerikában a csörgő veszi át a dob szerepét. Ott a csörgő nyelea világfát szimbolizálja, a csörgőt képző üres dob pedig magát aVilágegyetemet. A benne lévő kavicsok a szellemek és az ősök lelkei.Amikor rázzák a csörgőt, ezek a szellemek tevékenykedni kezdenek, éssegítik a sámánt.

A lappföldi dob vizsgálata azt bizonyította, hogy a hangszert csakbizonyos meghatározott helyen ütötték. A sámánok dobjaikat jóslásrais használták, ilyenkor dobolás közben egy bizonyos mutató mozgásátfigyelték meg. Ilyen mutató lehetett a dobhoz erősített fémkarikaköteg,amit "békának" neveztek. A béka a rezgő bőrtől függően ugrándozik, amint a modern kísérletek kimutatták, ezt a mozgást lehetetlen előrepontosan meghatározni.

A magyar népi kultúrában gyerekversekben, a regösénekekben egy különösdobnak az emlékét találhatjuk meg:

Gólya, gólya gilice
Mér véres a lábad?
Török gyerek vágta,
Magyar gyerek gyógyítgassa
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.

Adjon isten lassu esőt,
Mossa össze mind a kettőt,
Szita, szita péntek,
Szerelem csütörtök,
Dob szerda.

A napok fordított sorrendje, a szita és a dob együttes megjelenése avers jövendőmondó szerepére is utalhat.


Transzállapot

A sámán a dobszó, a csörgő, az ének, a tánc közvetítésével kapcsolatbakerült szellemi segítőivel, ez egyben az eksztázis állapotának elérésétis jelentette.

Az eksztatikus állapotot, a transzállapotot a régi magyar nyelvrejtezésnek, révületnek is ismeri. A rejtez szót álhalottra,tetszhalottra is használták.

Az eksztázis állapotára a palócok, a matyók és a bodrogköziek azelragadtatódik kifejezést használták, a bukovinai és a moldvaiszékelyek az ellesz, és ellát igét.

A rejtez, elrejtez szóval kapcsolatosan felidézhetjük Arany JánosToldiját is:

"Mondd meg ezt, jó Bence, az édes anyámnak,
Gyászba borult mostan csillaga fiának:
Egykorig nem látja, még nem is hall róla,
Eltemetik hírét, mintha meghalt volna.

De azért nem hal meg, csak olyaténképpen,
Mint midőn az ember elrejtezik mélyen,
És midőn fölébred bizonyos időre,
Csodálatos dolgot hallani felőle."

A regösök a sámánok utódainak is tekinthetők.

A regösök énekének refrénje is érdekes a táltos, a sámánmunkaszempontjából. A refrén általában így hangzik: "haj regő rejtem"Ez a sámánok eksztázist elősegítő sámánénekeinek refrénjébőlszármaztatható, ami eredetileg így szólt: "Haj! Révülésselrévülök." Róheim Géza ezt így értelmezi, "haj, extázisban vagyok".

A refrénben található haj! - indulatszó, a természetfölötti lényeknek,a szellemeknek szól, felszólítja őket, hogy segítsenek, mert asámánnak bármilyen feladatot kell is ellátnia azt csak a segítőszellemei révén teheti meg.

A révüléssel kapcsolatos jelenség még az ásítás és a melegség. Arévülő sámánt melegség, hőség lepi el.

A sámán úgy is kapcsolatba léphet a segítő szellemeivel, hogyamikor magához hívja, kitátja a száját, hogy lenyelhesse azokat,így bocsájtotta magába a megérkező szellemet.

Ez is jelzi, hogy igen sokféle lehet a sámán kapcsolata a szellemisegítőivel, kisérőivel. Néhányuknak a sámán a "gazdája", utasításokatadhatott számukra, más segítők oltalmazták, védték őt. Egyfajta"spirituális házasság" is létrejöhetett közöttük. Néhány társadalombana sámánok örökölték szellemi segítőjüket és egymás között ki iscserélhették azokat.

A sámánok a szellemeikkel való kapcsolat, a "lélekutazás" során időbenés térben távoli eseményekről szereztek tudomást.

Az "lélekutazás" iránya sem véletlen. Az alsó világba történő utazásokalkalmával - ahová pl. alagúton, földi lejáratokon, vízmosásonjuthattak el -, találkoztak állati segítőikkel. A későbbiekben ezeka szellemi segítők, szimbolikus erőforrásokként erővel, energiával"látták el" a sámánokat.

A felső világban, - ahová a sámánok az égígérő fán, füstcsatornán,létrán, hegyen, szivárványon, a busmanok a zsiráf nyakán jutottakel - a sámánok szellemi mesterekkel, tanítókkal találkoztak, akiktanácsokkal, útmutatásokkal segítik őket. A szellemi tanító nemegyszera nagyszülő, nőknél a nagymama (ősanya).

A "lélekutazásokat" gyógyítás céljából tették, vagy a halott lelkénektúlvilágra kísérésének szándékából. De ez már a következő előadástémája.

 


Támogatja a Travel Joomla Theme, Microsoft Office 2010. Designed by: joomla video tutorials hosting Valid XHTML and CSS.